Adventista egyház története

Az adventista egyháznak Magyarországon az első missziói kezdeményezése a lengyel Michael Belina Czechowsky (1818 –1876) nevéhez kötődik, aki 1869-70-ben tevékenykedett hazánkban. Őt a német származású Louis Richard Condardi (1856-1939), az európai adventista misszió úttörője követte, aki 1886-ban járt először nálunk. Mivel a közösség gyorsan növekedett, az adventista világszervezet 1898-ban Magyarországra küldte Huenergardt F. János (1875 –1955) lelkészt, aki megszervezte az egyházat.

Az első magyar adventista csoportok az 1890-es években alakultak meg Erdélyben.

A mai Magyarország területén 1902-ben jött létre az első gyülekezet Békéscsabán, majd 1904-ben Budapesten. A gyülekezet taglétszáma gyorsan szaporodott. 1911-ben Újpesten majd 1912-ben Budán alakult gyülekezet.

Az I. világháború idején válságot élt át az adventista misszió. A lelkipásztorokat nagy számban küldték frontszolgálatra, a külföldi származásúakat kiutasították az országból, majd a reform-adventisták szakadása is tizedelte a hívőket.

Az I. világháború vérzivatara után csak 502 tag maradt a mai Magyarország területén 17 kisebb gyülekezetben, melyből megszervezték a Magyar Misszióterületet. 1925-ben alakult meg a Magyar Unió, mely ma is az adventista egyház központi szervezete.

Az egész országot behálózó könyvterjesztő munka és bibliai előadás-sorozatok nyomán újabb gyülekezetek születtek. Az egyház Tábita-csoportjai kelengyét készítettek a nagycsaládosoknak, enni adtak és ruhát varrtak a rászorulóknak. Az 1930-as évek a sok külső s belső nehézség, válság ellenére a megerősödés évei voltak.

1935-ben a magyar adventista unió már 2400 főt számlál, 1938-ra húszra szaporodott a gyülekezetek száma.

Majd a második világháború nehéz évei következtek. 1939. december 2-án - mint a honvédelem érdekeit veszélyeztetõ szektát - az állam betiltotta az egyház mûködését. A közösség illegalitásba kényszerült, a fejlődés viszont tovább folytatódott. A tagok öntevékeny missziómunkássá váltak, házi bibliakörök alakultak. Az arra rátermett gyülekezeti tagokat ún. népevangélistáknak képezték ki, akik saját felelősségre vitték az evangélium jó hírét szerte az országban.

1941 elején sikerült az egyházat új néven, mint Bibliakövetők Felekezete elismertetni, de ezzel a megpróbáltatások még nem szûntek meg. Ebben az időben az egyház missziójának legfőbb területei az irodalmi, valamint a világháború évei alatt kibontakozó szociális és egészségügyi munka voltak, amelyek hamar éreztették hatásukat: a második világháború után már több mint száz gyülekezet volt. A taglétszám 1952-re meghaladta a nyolcezret.

1957-től ismét elismert felekezet lettünk Hetednapi Adventista Egyház néven.

A jelenleg is működő szervezeti felépítés az 1958-as Uniókonferencián alakult ki. Két egyházterület alkotja: a Dunamelléki és a Tiszavidéki.

A 90-es évek a felszabadulás évei voltak, és nagy változásokat hoztak a közösség életében. Felépült a kiadó (saját nyomdával), a teológiai főiskola és az unióközpont. Sok-sok külföldi és Magyar előadóval ismét széles körben elindulhattak az egész országban a bibliai előadások és egészségügyi sorozatok. Az új évezredbe már egy évszázados múlttal bíró közösség lépett, elkötelezetten az országért, az evangéliumért, hogy továbbvigye a sok értéket, amit ez idő alatt megalapozott.

Egyházunk világszélesen - az ENSZ által jegyzett 232 ország közül - 206 országban van jelen napjainkban, világviszonylatban az egyik legdinamikusabban növekedő protestáns egyház, mintegy 15 millió megkeresztelt taggal.